2012. június 13., szerda

Napfelkelte vadászat Micsoda érzés, 4 körül télikabátban, állni a harmatos gyepen, eső után várni a Napot. Minden csendes kint és bent is. Azt hiszem új fogalmat nyert az "isteni" jelző, mert a fenyőillatú párában minden sejtemmel éreztem a tökéletességet, szépséget, békét. Aztán újra erőt vett rajtam az álmosság és beosontam az ágyikóba, mely még őrizte álmom hőjét. Mosolyogva aludtam el, tudtam a másik szobában ott szuszog az én kicsi lányom. Ui.: A Boldog pillanatok véletlenül is ránk találnak, de azért jobb ha mi keressük meg őket, így garantáltan több szép és emlékezetes pillanatban lesz részünk.

2012. március 19., hétfő

A kék gömb gyakorlata



A kép forrás:http://www.layoutsparks.com/1/148590/blue-bubble-art-shimmer.html


Van egy gyakorlat amit életem során úgy alkalmaztam, hogy nem is tudtam, hogy létezik egy "hivatalos" változata és mint minden az életben úgy hatásos, ha a saját bőrömön tapasztalom. Tehát gyakoroltam az Agapé-t, mely az elragadtatást, munka és az élet iránti tiszteletet, az emésztő és mindent magába foglaló szeretet jelenti. Az én nézetemben, életemet és sorsomat az a Jóisten kezébe helyezem, tudva, hogy bármi történjen is úgy élhetek, mintha egy háló lenne alattam. Nem eshetek el, hisz mindig van mibe kapaszkodni, élethelyzettől és feladattól függően. Igen feladatot mondtam probléma helyett, mert van egy mesterem aki soha nem mulaszt figyelmeztetni, hogy probléma nincs csak feladat. Tehát a feladatokat amik elém kerülnek bizalommal és hálával fogadok, mert 1.) hiszem, hogy csak olyat kapok amit képes vagyok megoldani, még akkor is ha elsőre egyáltalán nem úgy tűnik 2.)hálával, mert mint mondtam egy hálóként fogom fel az "isteni" munkát és tudom, képes leszek megfelelni a feladat kihívásainak 3.) Szeretettel, mert ez az egyetlen ami felemel és átsegít bármin.

Az elragadtatás avagy az emésztő szeretet gyakorlatával Paulo Coelho A zarándoklat c. könyvében találkoztam. Tőle idézek most, mert igaz, hogy a magam által eddig gyakorolt módszert is leírhatnám, de kétlem, hogy ilyen pontosan meg tudnám ragadni a lényegét.

" A régiek, az ősök korában az elragadtatás önkívületet jelentett, rajongást, kapcsolatot Istennel. Az elragadtatás valamely eszme, dolog felé irányuló Agapé. Mindnyájan átéltünk már hasonlót. Amikor a lelkünk legmélyéből szeretünk valakit, hiszünk valamiben, erősebbnek érezzük magunkat a világnál, és olyan derűs nyugalom száll meg minket, amely abból a bizonyosságból fakad, hogy hitünket semmi sem győzheti le. Ez a különös erő teszi, hogy mindig biztos döntéseket hozunk a megfelelő időben, és amikor a célunkat elérjük, meglepődünk a saját képességünktől. Mivel a Nemes Harc alatt semmi más nem fontos, úgy érezzük, az elragadtatás révén jutunk célba.....Az életünk első éveiben jelentkezik az elragadtatás teljes erejével. Még szoros a kötelék fűz minket az istenséghez, és olyan hévvel vetjük magunkat a játékainkra, hogy a babák életre kelnek, az ólomkatonák masírozni kezdenek. Amikor Jézus arról beszélt, hogy a mennyek országa a gyermekeké, Agapéra célzott, az elragadtatás formájában. ......Általában hagyjuk, hogy az elragadtatás kiszökjön a kezünkből az ilyen kis dolgokban, amelyek eltörpülnek minden létezés hatalmasságához képest. Elveszítjük az elragadtatást a Nemes Harcban elszenvedett kicsiny és szükségszerű vereségeink miatt. És minthogy nem tudjuk, hogy az elragadtatás nagyobb erő, amely a végső győzelemben teljesedik ki, hagyjuk, hogy kicsússzon az ujjaink közül, anélkül, hogy észrevennénk, elszalasztottuk életünk igazi értelmét. A világot hibáztatjuk bosszúságunkért, kudarcunkért, és megfeledkezünk arról, hogy mi voltunk azok, akik hagytuk elillanni ezt a magával ragadó erőt, amely mindent igazol, azaz az elragadtatásban megtestesülő Agapét.

A kék gömb szertartása

Helyezkedj el kényelmesen, és lazíts. Próbálj nem gondolni semmire.
1.) Érezd, hogy milyen jó dolog élni, hogy szereted az életet. Hagyd, hogy a szíved szabadnak, barátnak érezze magát, felülemelkedve s távol a téged érintő problémák kicsinyességétől. Halkan kezdj énekelni egy gyerekkori dalt. KÉpzeld el, hogy a szíved növekszik, betölti a szobát- aztán az egész házat - csillogó, erős kék fénnyel.
2.)Amikor ehhez a ponthoz érsz, kezded érezni a szentek baráti jelenlétét, akikben a gyerekkorodban hittél. Észreveszed, hogy megjelennek mindenfelől közelednek, mosolyognak, megerősítik az életbe vetett hitedet és bizalmadat.
3.)Képzeld el a közeledő szenteket, amint kezüket a fejedre teszik, szeretet, békét és közösséget kívánnak a világgal. A szentek közösségét.
4.)Amikor ez az érzés már eléggé intenzív, úgy érzed majd, hogy ez a kék fény áramlat, amely keresztülfolyik a testeden, be-ki, akár egy csillogó folyó. Ez a kékség betölti először a házadat, aztán a negyedet, a városodat, az országodat, majd beburkolja az egész világot, mint egy hatalmas, kék gömb. Ez a legnagyobb szeretet megtestesülése, kívül esik a mindennapi csatározásokon, de megerősít téged, energiát ad és békét ad.
5.) Tartsd a lehető leghosszabb ideig ezt a világot beburkoló fényt. A szíved nyitott, szeretet árad szét belőle. A gyakorlatnak ez a fázisa legalább öt percig tartson.
6.) Most apránként, fokozatosan térj vissza az önkívületből a valóságba. A szentek a közeledben maradnak. A kék fény továbbra is beborítja a világot.

Ez a szertartást egy vagy több társsal is lehet végezni, ha szükséges. Ebben az esetben fogjátok meg egymás kezét."

Én annyit hozzátennék, vagy elvennék a gyakorlatból, hogy én nem szenteket képzeltem a gyakorlás során, hanem saját szeretteimet, de működhet úgy is, ha általunk fontosnak gondolt embereket képzelünk el.

2012. február 12., vasárnap

Az ön-szeretetről és szeretetlenségről

Ebben a világban amiben élünk, az elvárások pókfonalába gabalyodva, valahogy nem vesszük észre, hogy pont a magunknak való megfelelés az amit nem teszünk meg azért, hogy szabadulhassunk végre. Vajon önzőségnek számít ha szeretjük saját magunkat? Kérdem én, az önző ember vajon tényleg szereti magát? Vagy csak ösztönös? Valahogy elfelejtette az ember, hogy saját maga szeretetén keresztül vezet az út a teljes és egészséges élethez. Miért? Talán kinevelték belőlünk? Szerintem sokaknak ismerős nevelési elv, hogy nem dicsérjük a gyereket, nehogy elbízza magát és öntelt legyen. Hány ember érez lelkiismeret furdalást, ha magában, vagy ne adj Isten hangosan kimondja, hogy basszus én ebben és ebben jó vagyok. Miért van az, hogy rögtön elszerénykedjük? Vagy pontosan e belső tiltás miatt ugyan a szerénységet és az ebből fakadó folyamatos dicséret visszautasítását gyakoroljuk. Majd sóvárgunk, hogy a beszélgetőpartner ismételjen, ismét elismerjen minket, ha már mi magunkat nem. Hát kérem, hányszor mondja akár férfi akár nő, hogy nem én nem is vagyok szép/izmos/okos, erre jön azonnal, hogy de,sose voltál jobb. Ki tudja mennyi idegig kell a két félnek eljátszania a fentit. Mikor unják meg az egy tagadás egy állítás játékát. Mikor elégül ki az egyik önbizalma? Majd ugye szintén jólneveltségből vagy akár hálából az iménti játékért visszadicsérni, mondjuk így: -Te meg olyan barna vagy, szép a bőröd, nem olyan pattanásos mint az enyém...és BUMMM kezdődik elölről. Hát nem beteges, hogy saját éhező, letiltott egonkat mással kell etetgessük. Mert magunk illemből és másik ezer okból kifolyólag nem tudjuk szeretni magunkat. Ebben a világban milliók lézengenek úgy, hogy naponta többször igénylik a fenti játékot, mit igénylik körömszakadtáig küzdenek, hogy kicsikarják és utána persze viszonozzák, ha nem önzők annyira, hogy viszonozzák eme szívességet. Mert bizony az már egy következő fokozat, dicsértetem magam, de elfelejtem méltatni a partnerem, így rabolva el tőle a megnyugvást. Neki tovább kell keresnie lógó orral és csalódottan azt aki megadja ami jár. Na és akkor süllyedjünk még egy szintet vagy kettőt, amikor sajnálni kell egymást, mert már a dicséret hasztalan. Megint ismerős mondatok: - Én olyan rosszul aludtam, annyira nyomaszt ez vagy az, olyan rossz nekem stb. Itt a beszélgető partner csak akkor jut kielégüléshez ha tromfolni tud mint a kártyában, ha neki nagyobb ütőkártyája van, pl. a fenti mondatot ezzel tromfolja: Á, az semmi de nekem megdöglött a tehenem! BUMM ő nyert! Persze ez a párbeszéd is folytatható a végtelenségig és bizony itt már jobban meg kell dolgozni azért, hogy a győzelem ízével a szánkban nyugodtan hátradőlhessünk. Vajon mikor veszi észre egy ember, hogy eteti a kis démonjait ahelyett, hogy megtanulná szeretni saját magát? Akkor nem lenne ennyi unalmas párbeszéd. Milyen jó lenne ha barátnőnknek/barátunknak annyit mondhatnánk nyugodtan, hogy fúúúúú de szép izmos hasad van, látszik, hogy keményen megdolgoztál érte és erre ő egyszerűen csak azt mondaná köszönöm érzem, hogy jó úton haladok. Ehelyett biztos azt fogja mondani, ne mond, hát még ezt meg ezt meg kell tennem,ennyit meg ennyit le kell adnom és neked mint másik félnek ki kéne szállni itt a versenyből. Mondjuk így: nézd ha bennem megbízol és fontos a véleményem akkor most ebben a pillanatban így vagy szép/izmos/okos, ezt most belátom, de nem fogom ezt tovább erősíteni, próbáld már szeretni magad annyira, hogy egy igaz barátnak elhiszed amit mond. Én meguntam a játszmákat én azért dicsértelek meg mert igaz és ezzel be is fejeztem, beszéljünk másról. Hát ez nagyon tökéletlen megoldás, biztos van jobb és frappánsabb válasz de a lényeg, hogy csírájában el kell vágni az ilyen játszmát. De pech ezt csak az tudja megtenni aki legalább elindult azon az úton amely önmaga megismeréséhez és megszeretéséhez vezet.

2012. február 6., hétfő

Különös élmény

Nem magyarázok semmit. Tehát itt az igazi történet szó szerint.Történt: éjjel 3 körül, reggel azonnal leírtam mindent pár cetlire....most ezt gépelem be.

-Anyát reikiztem onnan indult
-Elképzeltem ahogy kilépek magamból, elég volt rágondolni máris éreztem a sűrű hálószobai levegőt, láttam ahogy anyu fekszik a fal felé fordulva, csak az orra volt kint a takaróból. Éreztem, hogy jobban viszi a reikit ha így "ott vagyok".
-Mikor befejeztem még mindig azt éreztem, hogy nem akarok visszajönni alvó magamba, valahogy nem is tudok
-Megkérdeztem, hogy akkor tudok-e utazni? Már pördült is alattam a földgolyó. Ezt felfogva, hogy alattam van, eszembe jutott, hogy körülnézzek hiszen eddig a Földet néztem.Kint himbálóztam 1 szál kötélen ami a testemhez kötött. Valami azt súgta nézzek fel! És megláttam a Teremtőt, de hirtelen szürke ködben láttam egy akkora sárga fényforrást mint a hold olyankor ha épp nem óriási telehold van, kicsit sápadt kör alakú fény.
-Kérdeztem, hogy ez a Nap? Mert "nálunk" a Földön az világít így!?
válasz:-nem az.
-Kérdés:-ha ez a Isten vagy mi, miért nem láthatom?
-Mert ha nem lenne ez a köd akkor elvakulnék a fényétől.
-Erre rendkívül szkeptikusan mondtam, na persze ez biztos a Nap, ne akarják már beadni ezt nekem!!!!
-Jó de ez a lelkek napja, akkor értsem így ha már mást nem tudok. Ha "nálunk" így hívják azt ami életet ad. Ennek a napnak volt kultusza nálatok. (ezt most utólag belegondolva tényleg nincs élet Nap nélkül)
-Mondom, hogy ok a lelkek napja de hol vannak itt a lelkek?
-Nézz le!
-Alattam milliónyi szürke füstfelhőcskék imbolyogtak olyan kötélen ami nekem is van.
-Ők is mind álmodnak mint én?
-Nem, van aki utazik mint te és van aki "várakozik".
-Akik meghaltak elszakadnak a testüktől és itt várakoznak?
-Igen, csoportokban.
-Hogy lehet, hogy ők akik visszatérnek az agyhalálból azok erős vakító fényről beszélnek?
-Ők már nem "vakulnak el", mint te aki utazol.
-Nézd meg alaposan, itt nincs idő!
(Ezt már kérdeni akartam, mert olvastam Szepes Máriától, hogy nincs idő és ezt akkor hogy kell érteni)
Alattunk forog a Föld int fent nem kell mérni, mint ott lent. Itt fent események vannak Mi csak ezt érzékeljük a földi létből. Pl. események bekövetkeztéből tudjuk, hogy vissza kell engedni valamennyit a lelkekből egy csoporton belül.
-Hogy értsem ezt? Ha születik egy gyerek akkor a csoportból egy lélek visszamegy?
-Nem, az utódoknak fejlődni kell. Soha nem egy konkrét lélek megy vissza, hanem egy "válogatás" amiből összeáll az új jövevény lelke, azért, hogy fejlődni tudjon + mindig van szabad akarat.
_Miért van az, hogy akkor meghalhat egy csecsemő is?
-Mert erre van szükség akkor és ott. Azok akik elszenvedik ebből kell építkezzenek az életük része a tragédia is. Ami valójában nem az, mert a lélek a lélekcsoport tagja (nem vész el)
-Ilyenkor új lélek is születik, vagyis ahány ember élt a földön annyi lélek is van?
-Nem dehogy, adott lélekcsoport részeiként variálódnak.
-Tehát olyan mintha lenne egy lélek-kezdő készlet?
-Mondjuk.
-Miért nem tökéletes akkor az ember ennyi idő alatt és nem születik egy tökéletes utód amely nem követ el hibát?
-Mert az emberek között nincs tökéletes. Alakulnak. Folyton alakulnak és a cél, hogy törekedjenek de döntenek, mindig és mindenben. Az adott lélek csak alap. Ezért nem tökéletes.
-Ha jól értem akkor a lélek nem dönt az emberben, hanem alaptulajdonságunk mint a hajunk színe?
-Igen valami olyasmi, de ennél sokkal bonyolultabb. Az akarat a változó tényező a lélek a fix.
-Miért nem segítenek az éhező afrikaiakon? (tudom naiv kérdés, de én mindig ezt akartam megtudni, meg hogy miért halhat meg egy csecsemő)
-majd máskor, lejárt az utazóidőd.

Olyan izgatott lettem, de nem tudtam azonnal visszatérni önmagamba, mert le kellett nyugodnom, vagy le kellett lassítanom kb. mint az autónál nem lehet/szabad 4-esből lassítás nélkül 1-esbe kapcsolni.

Ennyi a szövegen nem változtattam, bár csodának tartom, hogy emlékeztem mindenre szó szerint. Még csak annyit, hogy eléggé nyitottnak tartom magam a spirituális dolgokra de ez amit most leírtam kiverte a biztosítékot és persze azonnal kételkedni kezdtem....biztos olvasmányélményeiből táplálkoztam, filmből stb. Hát nem tudom. Azóta többször próbálkoztam hasonló helyzet teremtésével, sikertelenül.

2012. január 5., csütörtök

Mert hinni akarok....





Hogyne, Boldog Évet, mert vált az idő kereke, kattan halkan és átvált, hát legyen Boldog, legyen igazán. Én hinni akarom és hiszem, hogy jön jó, hogy boldogok leszünk úgy és annyira, amennyire a Földi létben egy eberölő alatt lehetünk. Persze jönnek nehézségek is, jön olyan ami fáj....de valami belső erő elmozdít mégis a jó irányba. Mikor azt hisszük lábunk alatt nem inoghat jobban a talaj, nem döröghet jobban fejünk felett az ég, akkor is van és lesz örökké valami ami felemel. Ilyen az ember, így lett megszerkesztve. Hiszem, hogy a lét keretei között boldogságra lett teremtve, bármilyen kilengés, boldogtalanság mélyén ott lapul, hogy letért a számára kijelölt útról, vagy másokat nem szeret eléggé vagy saját magát, vagy mindkettő. Ilyenkor kéne megállni és legalább olyan felületességgel szemlélni létünk építőköveit mint ilyenkor ha elkezdődik az év.

Mivel véletlenek nincsenek...pont itt, ennél az üzenetnél nyitottam ki egy könyvet.

"Hiszem,
Hogy a jó erősebb a gonossznál
A szeretet hatalmasabb a gyűlöletnél
A megbocsátás erősebb a bosszúnál

Hiszek
Az ember jóságában, mely minden hamisságon,
Minden álnokságon, rosszindulaton
és gonoszságon,
Minden emberi durvaságon és önzésen túl
létezik.

Mert hiszem, hogy az ember eredendően jó.

Jobb annál, mint amit tesz,
igazabb annál, mint amit mond,
és finomabb annál, mint amilyennek látszik.

2011. december 5., hétfő

Hugomnak szeretettel

Tudod, azt hogy szeretlek már nagyon sokszor mondtam. Gyerekkorunk, cívódásaink a játékok amiket kitaláltunk....nagy bunkerépítések, szánkózások, kirándulások. Ha úgy vesszük nem telt el a "kezdet" óta sok év...csak huszonpár. Én már vén vagyok és szentimentális, és nehezen viselem a távolságot ami most elválaszt. Közben meg milyen közel vagy. Míg itthon voltál nem jártál az eszemben akár óránként. Most már nem tudok paprikás csirkét sem enni, úgy hogy ne jutna eszembe az, hogy mennyire szeretnéd. Ó drága Kincsem, látod közhírré teszem, hogy szeretlek. olyan boldog és büszke vagyok miattad, és ahogy József Attila mondta: "várlak egyre várlak".

Tudod, hogy kell ilyen bejegyzést írni....? Előszőr tenni kell egy lavórt a gép alá:)
Végülis nem lehet úgysem pontosan leírni, hogy milyen az igaz testvéri szeretet.

A lényeg....hogy ennyi érzelem-fröccs után Boldog Születésnapot kívánjak!

http://tiagobenzinho.bandcamp.com/track/lonely-londoners
Hallgasd hozzá ezt!

ISTEN ÉLTESSEN SOKÁIG!

Fáradt homlokodra, hideg kezem rakom,
zsibbadó lábad máris maszírozom,
Ha sírnál, fejed a vállamra hajthatod
Közben mondd el a bánatod

Drága Testvérem szárnyalj, repülj,
Járj magasban, éld meg a csodát,
szeress, ölelj és harcolj,
Élj, vágtázz, légy merész.

És ha visszatérsz, tudd itt vagyok,
mint egy kőszikla, amin megpihenhetsz
mint a nap ami melegít,
örök bohóc, ki jókedvre derít.

Fáradt homlokodra, hideg kezem rakom,
szíved boldogságát hallgatom,
Fejed a vállamra hajthatod
szemünkben öröm ragyog.


ui.: Én úgy de úgy szeretlek!

2011. november 17., csütörtök

Vers Zsófinak

Az jutott eszembe mikor elmentél,
hogy ha mindig itt lennél,
segítő kezed, muzsikáló szíved
szomorkás, fanyar kedved
felmelegedne

Szeretném a boldogságod,
mint ahogy rejtelmes világod
várom és kívánom megleld
a kart mely ölel és nem ereszt
hanem tart

Testvéremmé váltál, s maradsz örökre
nem ígérek semmit, nem kellene
csak kívánom, szívemből
lássam a szemedből
a boldogságot.

Ajánlom hozzá Tiago Benziho, Zero albumán lévő Scissors c. számot

ui.: aki nem tudja, hogy milyen jó barátok vagyunk nem értheti a fenti sorokat
ui.: azért merem így kiírni magamból mert tudom kevesen olvassák e zugblogot